CSATIKA!

Tegnap ügyes-bajos dolgaimat intéztem. Ehhez szoktam párosítani, a kutya-ellenőrzéseket is, melynek soránfelkeresek olyanokat akik már éppen esedékesek a nyilvántartás szerint, egy látogatásra.Mostani "túrámhoz"nem kapcsoltam ilyesmit, de útközben eszembe jutott Csatika.Ő az, akit 2-3 éve elütöttek a Taksonyi -hídnál. A baleset következtében a két hátsó lába szilánkosra tört, az ütés erejétől becsapódott egy árokba, ahonnan a szennyvízből, a maradék erejét felhasználva tudott kimászni, egy közelben parkoló teherautó alá. Hát, onnan hoztuk el őt, egy hétvégén, késő este. Sárosan, vérző lábakkal, borzasztó büdösen.Nagy fájdalmai ellenére, csillogó szemekkel hagyta hogy betegyük a menhelyes autóba, és bizakodva tűrte a vizsgálatokat, ami a sürgősségi ellátásához nélkülözhetetlen volt.A következő munkanapon megműtötték lábait, és hozzám került lábadozásra. Több hónapot töltött nálam, majd bekerült a menhelyre ahol aztán hamar rátalált az Igazi.Visszatérve eredeti gondolatomhoz tehát, ha azon a környéken járok, mindig benézek az utcájukba, hogy lássam ezt a gyönyörűséget. Most is ez történt.Ha gyalog megyek és nem szólok hozzá, megugat.Viszont ha meghallja a robogó hangját, túlkiabálja a motorzaját, boldogan, magas hangon csahol, indián táncot jár a kerítésnél, alig várja a szokásos simogatást.Csodálom őt, elfelejtette a fájdalmat,   a kínlódást, a kötözésekkel járó tortúrát, csak a törődés és a szeretet maradt meg benne. És hát , az a csillogó szempár...., az a boldog pofi...még mindig megbabonáz!Judit! Köszönöm hogy szerető otthonotokba fogadtátok Csatikát.