CBA/CÉBI története

2010-ben elveszítettük Bogi nevű kutyusunk kb. 16. életévében (talált kutyus volt, ezért csak hozzávetőlegesen tudtuk a korát).

Jó pajtása volt a menhelyről betegen hozzánk került Odrynak.

Bogi halála után nem úgy viselkedett, ahogy megszoktuk, ezért orvoshoz vittük, mert vagy baja van, vagy gyászolja Bogit, és akkor testvér kell neki.

Semmi baja nem volt, így elkezdtük a testvér keresését.

Kistestű és ne kölyök legyen, ez volt a kívánságom. Nálatok találtunk rá CBA-ra (alias Cébi). A fényképe alá az volt írva: csak az vigye el, aki ekkora szeretettel megtud birkózni! (Igaz volt, és igaz most is!) Utólag derült ki, hogy Ő már az esélytelenek kategóriájába tartozott a menhelyen, hiszen már két és fél éve élt ott.

Kevés szőre és a kora miatt egyre kisebb volt az esélye arra, hogy családja legyen. 2010. július 04-én érte mentünk! Beleszerettem! Rögtön családtag lett. Nem zavarta a megváltozott környezet.

Egy napja élt velünk, amikor a legkisebb családtag lázas lett, az első képen Őt vigasztalja! A séták során sok barátra tett szert. A behúzott farok kiegyenesedett, és belakta a környezetét, ember és állattársait. Remekül tud hisztizni! Nekem ki kell várnom a szimatolásaikat, de ha én beszélgetek pár perc múlva először nyüszít, majd szembe fordulva velem éles hangján adja tudtomra, hogy induljunk, mert unja magát!

Az árnyékommá vált, Odry jó testvérévé, és a szeretetét  nem lehet megunni. Imád kirándulni, feltúrni az erdőt, pancsolni, játszani, és kéri a simogatást, simogatást.... Velem alszanak. Cébi a karomban, hozzám bújva. Nyugodtak az éjszakáim.

Ma a 11 éves Odryt védi a kutyáktól, mert porckorong sérve van, ami ha meglökik fáj. Bízom benne, hogy még sok-sok éven át élvezhetem a szeretetüket!

Köszönöm Nektek, hogy vigyáztatok Rá!!